Fjord póni
|
A fjord póni Norvégiából származó kis termetû, hidegvérû lófajta. Szélsõséges klímán alakult ki és ahhoz tökéletesen alkalmazkodott. Páratlan munkabírású és igénytelenségû. A fjord póni tengeren jutott el Skócia nyugati szigeteire valamint Izlandra. Tenyésztése ma már egész Skandináviában jellemzõ, és innen viszik Németországba, ahol hobbilóként alkalmazzák. DTöbb európai országban is szeretik kitartása és szívós természete miatt.
Svédországban majd Dániában terjedt el, ahol mára már honos pónifajtájának tartják, amely kitûnõen alkalmazkodott kialakulási helyének természeti viszonyaihoz. Kifejezett hátszíjávalés esetenként zebramintázatú lábaival ez a fajta a csoportokban élt Przewalski-ló egyenes leszármazottjának tekinthetõ. Hordozza õsének egy úgynevezett világosító génjét, amely következtében a fjord póni egyes testrészei világosabbak, úgymint a pofák, a lábak belsõ felülete, a hasalj. Nem kétséges azonban a tarpán befolyás sem, más vélemények szerint a Dél- Skandináviában honos egykori gudbransdal ló kisebb változatának tûnik. A viking idõktõl kezdve hátaslóként használják. Hagyományosan úgy vágják a sörényét, hogy az felálljon és a középsõ fekete csík jól látható legyen. A fjord póni szervezett tenyésztése 1864 óta folyik Norvégiában. Az elsõ méneskönyvét az 1900-as évek elején adták ki. Eredeti tenyésztõ szervezete a Norvegisches Pferdecenter, ez a szervezet koordinálja a nemzeti szövetségeket Fjord Horse International néven. Magyarországon a Póni és Kislótenyésztõk Országos Egyesülete a fajta fenntartója. Értékes a nagyfokú fajtatisztasága. 1850 körül a testnagyság növelése céljából különbözõ fajtákkal kezdték keresztezni, de a kedvezõtlen eredmények miatt felhagytak vele. Értékmérõ tulajdonságai közé tartozik speciális színe is. A világos színárnyalatúak terjedtek el, de fontos a fajtára eredetileg jellemzõ sokféle fakó árnyalat megõrzése, amely egyetlen más lófajtánál sem ismert. Sajátságos megjelenése van a kissé nehéz, de nem burkolt, száraz feje miatt. Lapos a homloka, a szemei nagyok, fülei középhosszúak. Nyaka rövid, vagy középhosszú, középmagas illesztésû, egyenes. Erõs torokél jellemzõ rá. Sörényét 1015 cm hosszúságban ívelt formában kell nyírni. Középhosszú, inkább lapos hátba nyúló marja van, lapockái dõltek. Bottal mért marmagassága 135 és 150 cm között van, a múlt században még 125128 cm-es termetû volt, de a tenyésztés folytán ez változott. Szalaggal mért marmagassága 144150 cm, övmérete 170190 cm, szárkörmérete 1920 cm. A háta hosszú, és ez fõ hasznosítási területében a málhás hasznosításban fontos szerepet játszik. Ágyéka közepes hosszúságú, erõs. Fara terjedelmes, gyakran annyira, hogy barázdált lesz. Törzse erõs, viszonylag rövidek a lábai és az erõs dongássággal társulva, a barázdált farral együtt tömzsi megjelenésûvé teszik. A bokaízületek, a csánkok jól fejlettek, és hátulról is, oldalról is eléggé szélesek. Testtömege 450 kg körül van, általában zsemleszínû és speciális fakó, melyet a tenyésztésben igyekeznek fenntartani, mint a fajta jellegzetességét. A szín a közönséges fakó valamelyik árnyalatában létezik, ami az utóbbi években egyre világosodik. Ma már egész feltûnõen világos fakók is léteznek. Különleges jellemzõje a fekete vagy egészen sötét hátszíj, amelyik a tarkótól indul, az üstök közepe fekete, a két széle fakó színû. A sörény hasonló ehhez, vagyis a közepe fekete, a két széle pedig a fedõszõrökkel azonos színû. Ezután a fekete hátszíj következik, amely a farok szõrzetben folytatódik. Ennek a közepe szintén fekete, két széle pedig a fedõszõrök színével harmonizál. A combok belsõ felülete, a mellsõ lábak és a hasalj a világosító génnek köszönhetõen egészen elhalványul, piszkos fehérre változik. Minél világosabb fakó a ló, annál kifejezettebben lesznek mosott színûek az elõbb említett testtájak. Az erõteljes, zömök felépítésû fjord póniló igen sokoldalú állat. Szélsõséges idõjárási viszonyok között alakult ki, ezért jól tûri a hideget és a zord körülményeket. A hegyi farmokon elvégzi a traktor munkáját, képes szántani, vagy málhát cipelni a meredek utakon és legalább olyan jól megy nyereg alatt, mint fogatban. Igénytelen a takarmányozással szemben, tartása gazdaságos, bátor és önálló akarattal bír. Tanulékony, kellemes temperamentummal rendelkezik, jóindulatú, ezért hobbilóként gyermekek között is tartható. Csak a legelõn tartják, istállózott tartása szinte ismeretlen. Az utóbbi idõben lovaglási tulajdonságait helyezik elõtérbe, vérmérséklete miatt nagyon jól beválik a terápiás lovaglásban. Rutinos, harmonikus mozgással rendelkezik, lépésben és vágtában jól halad elõre, kiegyensúlyozott mozgással galoppozik. Széles léptû, járása nem dülöngélõ, ezért a gyermekek biztonságban érzik magukat a hátán. Forrása: wikipedia További Lófajták, lovak |